Tegnap anyummal és a húgommal Székelyudvarhelyen voltunk. Vonattal mentünk, úgyhogy egy óra volt az út. Utálom a vonatokat! Zajosak és lassúak. Mindegy, most nem ez a lényeg. Tehát fél kettőkor értünk oda és bementünk egy klasz boltba, a PPT-be. Nagyon kalsz dolgok vannak és olcsók is. Nem vettem túl sok mindent csak egy cipőt és egy topot. A cipő nagyon kalsz, imádom :) Itt egy kép róla:

Ezután a korházba mentünk, mert anyum testvérének a felesége ott van. Semmi komoly baja, csak terhes és valami gond volt a babával és most minden hónapban egy hetet korházban kell legyen. A baba már jól van :) Augusztusban fog megszületni, fiú lesz és a neve Bence :) Már nagyon várom :)

Még mindig rossz kedvem van. Ma matekből kiosztották a felmérőt amit, úgy éreztem, hogy jól sikerült, de nem :( Hatos lett. Amikor megláttam elbőgtem magam. Nem a rossz jegy miatt, hanem, mert most minden felgyült bennem. Olyan rosszúl sikerül mostanában minden :( Nem sikerül semmi, hétfőn is hazaküldtek a suliból, mert tök rosszúl éreztem magam és aznap egész nap az ágyban voltam, azért nem írtam. Kedden szörnyen depis napom volt, ma pedig alig tudtam beszélni. Fájt a torkam és egy hangot is nehéz volt kipréselni rajta. És ami a legrosszabb volt a mai napon, hogy mindig azt éreztem, hogy mindjárt elbőgöm magam. Kibaszottúl fáj az, hogy akit szeretek soha nem fog viszont szeretni :(( Amikor hazajöttem ki is bőgtem magam. Még mostis folynak a könnyeim. Annyira szeretem!! Azt mondják, hogy az első szerelem soha nem múlik el, de mindig véget ér. Bárcsak már véget érne!! Még azt is mondják, hogy a szerelem a legjobb gyógyító. Szerintem nem. Ez hülyeség. Régen így volt, amikor rá gondoltam majdnem szálltam a boldogságtól, de most csak szenvedek mint a kutya. Valaki egyszer azt mondta, hogy a fájdalom a legjobb tanító. Most szenvedek, de később erősebb leszek... Remélem így van és hamarosan vége lesz, mert ez rohadtúl fáj :'(

Mai zene:

Azért raktam ki ezt a számot, mert sokat jelent nekem. Akkor hallodtam előszőr amikor volt egy projekt gálája egy lány gyönyörűen elénekelte és akkor éreztem előszőr hogy igazán szeretem Őt!! :(

Néha azt hiszem, hogy az életemnek nincs értelme. Nincs célom, amit el akarok érni. Egyszerűen csak unalmas az élet... A suliban még el-elszorakozgatunk, de amikor hazajövök nem csinálok semmit. Nincs kivel elmenjek sétálni, mert mindenki a pasijával megy vagy nincs kedve. Nekem perszen nincs pasim, így nincs is kivel elmenjek valahová. Még azért ott nem tarok, hogy öngyilkos legyek, de ez a reménytelenség egyszerűen kikészít.
Ma volt a töri verseny is és hát elég gyengén ment. Ha utolsók leszünk lesülhet a pofánk az egész suli elött. Írtunk egy matek felmérőt és hát elég jól sikerült, de aki rég olvassa a bejegyzéseimet az tudhatja, hogy amikor úgy érzem, hogy jól sikerült akkor nem lesz jó. Tehát erről is ennyit. Mára románból meg kellett volna tanulni két szakaszt egy versől és az osztályból csak hárman tanulták meg. Hárman feleltek is és mind négyest kaptak (nálunk ez a legrosszabb). Azt hittem ott helyben elájulok, amikor találomra mondta a neveket, hogy kik felelnek. Ha feleltem volna tuti, hogy én is négyest kapok és az most nem hiányzik. A héten eddig minden nap volt fizika óra és lesz ezután is kivéve pénteken. Mindennél jobban utálom a fizikát. És a tanárnő... Mostanában így is rohadtul fáj a fejem és amikor elkezd kiabálni a magas nyávogós hangján olyan érzés mindha ezer kést szúrnának a fejembe. Rémes. Kaptunk egy lapot amin ki kell választani, hogy jövő tanévben milyen plusz tantárgyat választunk. Van magyar, matek, román és pályaválasztás. Én a magyarra szeretnék menni, de az osztályban csak ketten jelölték azt. Románra nem szeretnék menni, mert ebből a plusz tantárgyból jegyet is fogunk kapni és tuti nem jönnék ki tízesre. A mateket alapból kizártam és a pályaválasztás szerintem hülyeség. Tudom, hogy miből vagyok jó és, hogy milyen gimibe akarok menni. Szóval csak unnám magam és nem akarok úgy járni, mint tavaly az infóva, hogy tízesre jöttem ki, de halálra untam magam az órán.

Tessék, zene:

Ma egész nap az ágyban voltam. Ritkán vagyok náthás, de amikor rám jön az rosszabb bárminél. Ha nem ittam meg harminc bögre teát akkor egyet sem. Megittam az egyiket és anyum már hozta is a másikat.
Elgondolkodtam azon, hogy a szerelembe bele lehete betegedni. Mert ha igen, akkor én abba betegedtem bele. A reménytelen szerelembe. Olyan rossz érzés, hogy tudom, hogy Ő ugysem szeret és ebből nem lesz semmi :( Mindennap megkérdem magamtól, hogy miért kellett olyan srácba beleszeressek akibe nem szabadna. Ez az első, hogy szerelmes vagyok. Egyik pillanatban majdnem felszállok a boldogságot, a másikban meg el akarom felejteni. A szerelem fáj :(